A kis- és középvállalkozói szektorban tapasztalható munkaerőhiány aggasztó. A kormány az erre hajlandó nyugdíjasok munkába csábításával kívánja enyhíteni a szorító problémát, s ennek érdekében meghökkentő javaslatot terjesztett elő a közérdekű nyugdíjas-szövetkezetek létrehozása érdekében – írja a Világgazdaság.

Kezdjük azzal, hogy hazánkban a szakképzési és a szakmunkás képzési rendszer hanyatlása, az ebből fakadó szakember utánpótlás hiánya egyelőre megoldhatatlan gondokat jelent. A munkaerő és a szakember elvándorlás megállíthatatlan – a bérunió és a jövedelmeket terhelő adók harmonizációjának szükségessége elengedhetetlen. A vállalkozásokról általánosságban elmondható, hogy alulfinanszírozottak, messze nem tudnak olyan szociális védőhálót biztosítani a munkatársak részére, mint egy multinacionális vállalat. Nincs forrás a fejlesztésekre, jellemző az elavult technológia, a gépesítés, automatizálás és innováció hiánya.

Szóval, korántsem rózsás a helyzet. Érdemes áttekinteni a nyugdíjasok munkavállalását jelenleg korlátozó intézkedéseket és gátló körülményeket. Kifejezetten tiltó rendelkezés vonatkozik a nyugdíjasok közszférában való munkavállalására. Ezt érdemes lenne mielőbb hatályon kívül helyezni, mert egyrészt már nem áll fenn a 2013-as tiltás indoklásául szolgáló költségvetési helyzet, másrészt a közeljövőben jogerőre emelkedhet az Emberi Jogok Európai Bíróságának e tárgyban nagy valószínűséggel elmarasztaló ítélete, és ennek következményeit célszerű lenne előzetesen elhárítani. Éves összeghatárhoz kötött korlátozás vonatkozik a nők kedvezményes nyugdíjában, a korhatár előtti ellátásban, a szolgálati járandóságban részesülő munkavállalókra. A minimálbér 18-szorosáig terjedő éves összeghatár a speciálisan vagy magasan képzett korhatár előtti ellátottakat nem ösztönzi munkavállalásra, ezt a korlátozást is célszerű lenne haladéktalanul eltörölni.

Ugyanakkor a nyugdíjasok foglalkoztatása esetén a legnagyobb gond, hogy kevés munkáltató hajlandó idősebb embereket alkalmazni. Jelenleg az 55 év feletti munkavállaló alkalmazása esetén a munkáltató 100 ezer forint bruttó havi bérig a 22 százalékos szociális hozzájárulási adó (szocho) felét, 11 százalékot fizeti, más kedvezménye nincs. Az új szövetkezeti forma bevezetése helyett vagy mellett célszerű lenne a szocho-kedvezményt – vagy teljes mentességet – a nem szövetkezeti formában alkalmazott nyugdíjas teljes bruttó bérére kiterjeszteni, hogy a foglalkoztató érdekelt legyen a magas képzettségű nyugdíjasok alkalmazásában.

Célszerű lenne a nyugdíjjárulék fizetése alól mentesíteni a nyugdíjas bérét – bármilyen formában alkalmazzák is –, cserébe megszűnne a nyugdíjnövelésre való jogosultság. A vállalkozási formában dolgozó nyugdíjasokat egységesen főállásúnak nem minősülő katás vállalkozóknak lehetne minősíteni, akik havi 25 ezer forint tételes adó fizetésével eleget tennének a közteherviselési kötelezettségüknek.

De lássuk, mit tervez a kormány. A fenti összetevőket közvetlenül nem érinti a beterjesztett törvényjavaslat, ehelyett új foglalkoztatási formát vezetne be, a közérdekű nyugdíjas-szövetkezetet (knysz), amelyet csak természetes személyek alkothatnak, akik közül legalább 90 százalékot kell elérnie az öregségi nyugdíjban részesülőknek.

Első olvasatban ez a forma rendkívül előnyös mind a knysz, mind a szövetkezeti tag nyugdíjasok számára, mivel a személyi jövedelemadón kívül gyakorlatilag minden más közteher alól mentesülnének. A szövetkezetnek nem kell fizetnie szociális hozzájárulási adót, szakképzési hozzájárulást és áfát. A nyugdíjas keresménye mentesülne az szja-n kívül minden egyéb közteher alól, emellett a tagsági jogviszony keretében a személyes közreműködése nem minősülne munkaviszonynak, így akár közszolgálatban is dolgozhatna a nyugdíja veszélyeztetése nélkül. Ráadásul a személyes szövetkezeti közreműködésért kapott adómentes ellenérték a mindenkori minimálbér erejéig nyújtható étel- és hasonló utalványok formájában nem minősülne ellenértéknek, így nem számítana be például a nők kedvezményes nyugdíjában részesülőkre vonatkozó éves összeghatárba sem.